A magyarországi vállalkozások egyre gyakrabban látják az organikus növekedés lehetőségét a külföldi terjeszkedésben. Ilyenkor az első lépés a cégalapítást követően a megfelelő management biztosítása. A hazánkba települt idegen tőke vegyes tapasztalatait látva, a managementtel szemben kettős elvárásnak kell megfelelni.

Egyrészt kompetens, agilis üzletembernek kell lenni, aki képes a cég fejlesztésére, ügyfelek bizalmának megszerzésére. Másrészt a lojális magatartás, korrekt üzletvitel is alapelvárás. A legnehezebb a 2 feltétel egyidejű megléte.


Triviális megoldásnak látszik a cégben már bizonyított kolléga kiküldetése. Ebben a cikkben áttekintjük, milyen adminisztrációs és adót érintő kérdésekkel kell foglalkozni a hazai munkavállaló EU tagországba küldésével.

Kiküldetés vagy kirendelés?

A két kifejezés még gyakran szakmai szövegekben is keverve szerepel, pedig jelentésük eltér. A 2 fogalom lényeges jellemzője, mely alapján el lehet dönteni, melyik kifejezés alkalmazható helyesen, a tevékenység eredményének helye. Ha a külföldön dolgozó kollega munkájának eredménye a hazai cégben marad (pl.: MTV brüsszeli tudósítója) kiküldetést teljesít. A kirendelés esetében a munkavállaló tevékenységének gyümölcse a külföldi vállalatnál jelentkezik.

Kiküldetésnek minősül, ha a tevékenység a:

–    munkáltató gazdasági érdeke,
–    a szokásos munkavégzési helyen kívül történik,
–    tartama ideiglenes,
–    a munkavállaló ezen időtartam alatt is a munkáltató irányítása és utasításai alapján végzi a munkát.

Kirendelés

–    ellenszolgáltatás nélkül (ingyenesen) létrejött megállapodás alapján történő munkavégzés,
–    csak meghatározott ideig, ideiglenesen,
–    meghatározott munkáltatónál kerül sor rá. (tulajdonosi kapcsolat szükséges)
Nem minősül ellenszolgáltatásnak, ha a munkavállaló bérét és járulékait, valamint a kirendeléssel kapcsolatos költségeket az a munkaadó viseli, melyhez a munkáltatót kirendelték. Erre tipikus példa a vezető munkavállaló kirendelése egy határozott időtartamra, pl. a cég leányvállalatának vezetésére.

Az uniós szabályozás szerint egy munkavállaló csak az egyik ország joghatósága alá tartozhat a kiküldetés és kirendelés ideje alatt is. Annak megállapítása, hogy melyik ország illetékes a társadalombiztosítás és az adó kérdésekben, azt külön-külön kell vizsgálni.

TB

Az EU 2010. május 01-től érvényben lévő irányelve szerint egy másik tagországba kiküldött munkavállalók 24 hónapig változatlanul a hazai TB hatálya alatt maradhatnak. Ennek következtében a járulékfizetési kötelezettség és a TB ellátás is a magyar szabályok szerint történik. A külföldi hatóságok felé az A1 igazolással kell igazolni a magyar jogviszony érvényességét. Ezt az igazolást a Regionális Egészségpénztáraknál lehet igényelni.
A Magyarországon biztosított állandó lakhellyel rendelkező kiküldött személy az egészségügyi ellátásra éppúgy jogosult, mintha abban az országban rendelkezne jogviszonnyal. Ennek igazolására a Regionális Egészségpénztár által kiadott Európai Egészségbiztosítási Kártya (vagy az azt helyettesítő nyomtatvány) használható.
A kiküldetés (kirendelés) időtartama a szolgálati idő és jogviszony számításába is beleszámít, éppúgy mintha a munkavállaló Magyarországon töltötte volna ezt az időt.
A kiküldött munkavállaló a pénzbeli ellátásokat is a Magyar szabályok szerint igényelheti, az ellátás alapja a járulékalapot képező jövedelme.

ADÓ

A személyi jövedelemadó törvény szerint a belföldi illetőségű magánszemélyt teljes körű adókötelezettség terheli, ami azt jelenti, hogy adókötelezettsége az összes bevételére kiterjed. A nemzetközi szerződés előírását kell azonban alkalmazni, amennyiben törvénnyel vagy kormányrendelettel kihirdetett nemzetközi szerződés az Szja-tv-től eltérő előírást tartalmaz.
Tekintve, hogy Magyarország és az Unió tagállamai között a kettős adóztatás elkerülésére vonatkozóan megállapodás jött létre, a két állam munkavállalói tekintetében elsősorban ennek előírásait kell követni.
Általánosan igaz, hogy a magyar illetőségű munkavállalónak kifizetett fizetés, bér és más hasonló térítés csak az illetősége szerinti államban, tehát Magyarországon adóztatható, kivéve, ha a munkát külföldön végzi. Amennyiben a munkát Külföldön végzi, úgy az ezért kapott térítés is ott adóztatható.
Ettől eltérően azonban az a fizetés, bér és más hasonló térítés, amelyet a magyar illetőségű munkavállaló a külföldön végzett munkájáért kap, csak Magyarországon adóztatható, ha
a) a térítést olyan munkaadó fizeti vagy olyan munkaadó nevében fizetik, aki nem bír illetőséggel az adott országban, és
b) a térítést nem a munkaadónak az adott országban levő telephelye vagy állandó berendezése viseli és
c) a munkavállaló a vonatkozó adózási évben összesen nem tartózkodik az adott országban hosszabb ideig, mint 183 nap.
A három feltételnek együttesen kell teljesülnie ahhoz, hogy a kirendelt magyar munkavállalók külföldi munkavégzése alapján járó juttatások után Magyarországon keletkezzen személyijövedelemadó-fizetési kötelezettség.

Valamennyi feltétel együttes teljesülése esetén a kirendelt munkavállalóktól a külföldi munkavégzés alapján megszerzett jövedelemből a cég köteles Magyarországon személyijövedelemadó-előleget levonni, és bevallani illetőleg befizetni az adóhatóságnak. A kirendelt munkavállalók esetében az adóelőleg levonásával, bevallásával, befizetésével kapcsolatos szabályok nem különböznek az itthon munkát végzőkre vonatkozó szabályoktól.
Amennyiben az előzőekben említett hármas feltétel együttesen nem teljesül, a kirendelt munkavállalóknak a külföldi munkavégzésük alapján kifizetett jövedelmük után az adott országban kell adózniuk.
Ebben az esetben az idegen országban megszerzett és ott leadózott jövedelmüket Magyarországon ún. adóterhet nem viselő járandóságként kell a személyi jövedelemadó bevallásukban feltüntetni, ami azt jelenti, hogy a külföldön szerzett jövedelmük az összevonás alá eső jövedelmüket megnöveli, de a rá jutó adót nem kell itthon is megfizetniük.