Cégérték – 2008. November |
Legyünk őszinték: vállalkozni leginkább a háborúra hasonlít. Az induláskor közkatonaként a túlélés a cél. Eljutni a következő lövészárokba elkerülve a halálos ólomgolyókat. A vállalatok egy óriási hadszíntéren versenyeznek a piacok meghódításáért.
Az építőanyag-ipar sok szempontból eltér az építőipar többi ágazatától: a fizetési határidők jóval alacsonyabbak, az alvállalkozói kör szűk, az üzemi eredmény a legmagasabb (2006) és még az idei első félévben is növekedett a termelés.
A jelenlegi pénzügyi válságjelenségek és az azokból következő banki finanszírozási lehetőségek szűkülésének hatására számos társaság keresi tevékenysége finanszírozásának vagy növekedése elősegítésének új útjait. E jelenség velejárójaként nagyobb szerepet kaphatnak az eladásra és visszabérlésre épülő ingatlanügyletek. Cikkünkben ezen ügyletek pénzügyi és gazdasági előnyeit vizsgáljuk és emellett néhány jogi tényezőre is felhívjuk a figyelmet.
„Pénztermelő gépezetté tenni”. Ez a cél lebeg a legtöbb vállalkozó előtt, amikor vállalatát építi. Az alapító reméli, hogy fia, esetleg lánya örökébe lép. Vagy ha ők nem, akkor alkalmazottai közül kinevel majd egy méltó utódot, aki továbbviszi a céget és biztosítja neki a nyugdíj-kiegészítést.
A Kormány 2008. október 13-án visszavonta a 2008. szeptember 19-én az országgyűlés elé benyújtott T/6291. számú törvényjavaslatot, mely alapján 2009. január 1-jétől a magánszemélyek Magyarországról megszerzett osztalékból származó jövedelmük utáni személyi jövedelemadó kötelezettség megállapítása során a jelenlegi kétkulcsos adószámítási módot egységes 25 százalékos adókulcs váltotta volna fel. A törvény-javaslat változatlanul hagyta volna az EGT-államban működő, elismert piacnak minősülő tőzsdére bevezetett értékpapírnak az adott állam joga szerint osztaléknak, illetve osztalékelőlegnek minősülő hozama utáni 10 százalékos, valamint az egyéb külföldi forrásból származó osztalékjövedelem utáni 25 százalékos adókulcsot.
Richard L. Wottrich, a Dresner Partners ügyvezetője immár húsz éve foglalkozik vállalati fúziókkal, ki- és felvásárlásokkal. Az IMAP chicagói tagjának partnere szerint a vállalatoknak a válságban is az innovációra kell fektetniük a hangsúlyt a túlélés érdekében.
„A most ősszel kibontakozó drámai gazdasági válság kapcsán túl sok kijelentő módban megfogalmazott állítást lehet hallani. És kevés a kérdés. Az igazi vezető mer kérdezni. Önmagától is, a környezetétől is. És meri azt mondani, „nem tudom”, „nem vagyok benne biztos”.
Európában közel harmincöt nagyobb felvásárlási ügyletet zártak az építőiparban és számos további tranzakciót helyzetek kilátásba még a globális pénzügyi válság kiteljesedését megelőzően.
Nagy értékű menedzsment kivásárlás keretében adta el többségi részesedését az angol London Metals Ltd. offshore, amerikai tulajdonosa. A tranzakció során a korábban is passzív tulajdonos, a London Metals Ltd., vezetőségének 60 százalékos részesedést adott el a fém- és ötvöző anyagok, valamint másodlagos fémek kereskedelmével foglalkozó cégből, miközben 40 százalékot továbbra is megtartott. A vevő hivatalosan a London Metals Holdings Ltd. A London Metals 78 millió eurós forgalmat bonyolított tavaly 1,5 millió euró EBIT mellett. A tranzakció értékét nem hozták nyilvánosságra. Az IMAP londoni tagja, a Buckhingam Corporate Finance Ltd. tanácsadással és a finanszírozás megszervezésével járult hozzá az ügylet létre-jöttéhez.
