Az Ostffyasszonyfai Petőfi Mezőgazdasági Szövetkezet 2008-ban 503 milliós támogatást nyert egy komplex fejlesztési projekt megvalósítására, mellyel egy modern biogáz üzem felépítése vált lehetővé. Az összességében 853 millió forintos projektet meg is kezdték, azonban a finanszírozó bank kihátrált a projektből, miközben az alacsony tejfelvásárlási árak miatt a szövetkezet 2009-ben veszteséges lett, így veszélybe került a beruházás, illetve a szövetkezet további működése is. Mátyás Istvánnal, a szövetkezet elnökével készítettünk interjút. (az ügylet pénzügyi hátteréről részletesen is beszámolunk a hónap ügylete rovatban.)


Milyen előzményei voltak a projektnek?
Már 2005-ben megszületett a gondolat, hogy építsünk egy biogáz erőművet, amit eredetileg nem saját forrásból, hanem egy pénzügyi befektető bevonásával akartunk megvalósítani úgy, hogy a területet biztosítottuk volna ehhez. 2007-ben aztán adódott a lehetőség, hogy pályázat útján, saját erőből építsünk erőművet, és mivel sikerült is nyernünk, nem volt kérdés, hogy belevágjunk a dologba.

Miért volt ez fontos a szövetkezetnek? A tagok könnyen beleegyeztek, hogy a közel egymilliárdos beruházás megvalósuljon?
Én úgy emlékszem, nem volt ellenvetés a beruházással kapcsolatban, talán egyvalaki tartózkodott. Számunkra, tagjaink számára ezen a környéken nincs más lehetőség a megélhetésre, csak az állattenyésztés. Már szüleink, nagyszüleink is ezzel foglalkoztak, a mainál jóval több szarvasmarhával. Földterületeink minősége csak takarmánynövények termesztését teszi lehetővé. Bevételeink biztonsága érdekében a szarvasmarha tenyésztés mellett a biogáz üzem felépítése jöhetett szóba, különösen azt követően, hogy az Unióba való belépéssel a trágyadeponálási szabályok is szigorodnak, környezetvédelmi okokból. Tulajdonképpen az EU ahhoz nyújt támogatást, hogy ezeket az előírásokat be lehessen tartani. A csurgalékmentes tárolóban történő elhelyezés állandó költséget jelent, abból semmi pénzügyi hasznunk nincs, hacsak ezt az alapanyagot nem használjuk fel áramtermelésre.

A pályázaton nyertek. Mi volt a következő lépés?
Lehetőségünk volt a támogatás egy részének előzetes lehívására, amiből már korábban megkezdtük a gépbeszerzéseket, majd az engedélyek megszerzése után a kapcsolódó építmények és az erőmű kivitelezésnek megkezdése is lehetővé vált. Nagy lökést adott a fejlesztésnek, hogy az ilyen beruházásokat 2009-ben kivették a közbeszerzés hatálya alól. A fejlesztés, tehát teljesen rendben haladt, bankunk előre biztosított minket arról, hogy finanszírozza a hiányzó forrásokat. A válság azonban mindent megváltoztatott és a bank, új hitelpolitikájára hivatkozva kihátrált mögülünk. Mindezt tetézte, hogy az alacsony, önköltség alatti tejfelvásárlási árak 2009-ben veszteségbe taszította a szövetkezetet.

Nagyon nehéz helyzetnek tűnik. Mit lehetett ekkor tenni, hogy megmentsék a támogatást?
Nemcsak a támogatás, de a beruházás és az egész szövetkezet működése került veszélybe, hiszen már megkezdtük a projektet. Élet-halál kérdése volt, hogy megoldást találjunk. Sok bankot felkerestünk, volt ahol egyből elutasítottak, volt ahol alaposabban megvizsgálták a helyzetet, majd ezt követően mondtak nemet. Nagy szerencsénkre aztán az erőmű tervezőjén és kivitelezőjén, az STS Group vállalaton keresztül, akiknek már benne állt pénzük a fejlesztésbe, jutottunk el az MB Partners-hez, így sikerült megtalálni a megfelelő finanszírozót. 

Mi jelentette a különbséget a tanácsadó színrelépésével?
Mint említettem, már 2005-től terveztük a beruházást, 2007-ben uniós támogatást nyertünk és korábban banki ígérvényünk is volt, így nem lehet mondani, hogy ne lett volna előkészítve a projekt, azonban az MB Partners így is sokat hozzá tudott tenni az anyagunkhoz szakmailag, ami azt eredményezte, hogy a 2009-es év ellenére is sikerült olyan bankot találni, aki bízik a fejlesztésben. Fontosnak tartom ezzel együtt azt is kiemelni, hogy nemcsak szakmailag, de emberileg is egy olyan közösséget ismerhettünk meg a Préda István vezette társaságban, ami nagyon sokat segített, hogy ideáig eljuthassunk.

Mekkora kockázatot jelent, hogy az alaptevékenységük pénzügyi eredményessége kapcsán korábban gondok voltak?
Nem tartanak attól, hogy ez megismétlődhet?
Szerencsére az iparág most stabil és középtávon ez az állapot véleményem szerint fennmarad. Ugyanakkor az erőmű működése, akár függetlenül a szarvasmarha tenyésztéstől is biztosítható, hiszen az alapanyagokat a meglévő földterületeinkkel is elő tudjuk állítani. Azért is jó megoldás számunkra a biogáz erőmű, mert annak hasonló igényei vannak, mint egy szarvasmarhának.

Pénzügyi szempontból mit várnak az erőműtől?
Évente 100–120 millió forintos bevételünk lehet az áramtermelésből, így a megtérülés 10 év alatt van. Már aláírt szerződéssel rendelkezünk, hogy a megtermelt energiát a hálózatba táplálhassuk. Technikailag saját fogyasztásunkat akár közvetlenül is fedezni tudnának, de egyelőre ezt a lehetőséget nem használjuk ki. Az alkalmazott német technológia nagyon stabil, az év mindennapján biztosított a működés, nagyjavításra csak háromévenként van szükség. Tudományos szempontból a legnagyobb biztonságra törekszünk, területünkön már működik egy kísérleti erőmű, ahol a különböző anyagok receptúrába való beilleszthetőségét tesztelik. A finanszírozást illetően is stabil a helyzetünk, a féléves elszámolás teljesen rendben ment, az eddig elvégzett munkákat kifizettük. Biztos vagyok benne, hogy a következő öt évre szóló támogatási feltételeket teljesíteni tudjuk.

Dombi Ágoston