Hogy mi közük egymáshoz? Több mint a vízilónak a kockacukorhoz. Íme a keserédes történet…


A MB Partners csapatával május végén az osztrák Alpokban víkendeztünk. Csapatépítés ürügyén meg akartuk mászni a Salzburg melletti… Csúcsot.  Sajnos a turistaútról letévedve egy katonai területen másztuk meg a 45 fokos hegyoldalt és a hegycsúcs helyett csak egy 300 méteres szakadékot „találtunk. (De ez egy másik történet…). A „honvédségi” hegyről lefelé jövet egy kis őzikére bukkantunk. Az avar oldalában mozdulatlanul a hasán feküdt. Talán 30 cm hosszú volt és fátyolos barna szemekkel nézett maga elé. Úgy tűnt megsérülhetett. Inni, lábra állni nem tudott, nem akart. Kis tanakodás után úgy döntöttük megmentjük szegény párát. „Megágyaztunk” neki egy hátizsákban és elindultunk az őzikével a salzburgi állatkert felé.  Mire leértünk a völgybe, Bambi lett a neve.

Az állatkertben mosolyogva fogadtak és irodáról irodára irányítottak. Végül egy illetékesnek tűnő hölgy közölte, hogy az őzikét papírok nélkül nem fogadhatják be, és hívniuk kell a rendőrséget (!).  A várakozás kínos percei következtek: Le fogják tartóztatni Bambit? Netán a „megmentőit”? Szökést fontolgattunk.

Végül egy kedves arcú, ideges hölgy jelent meg. Az állatkert állatorvosa volt, aki kemény szavakkal 5 perces felzárkóztatót tartott környezetismeretből. Mint megtudtuk az őzikét anyja hagyhatta magára, míg élelmet keresett. A jó hír volt a a bajban, hogy ha már
a közelébe mentünk nem hagytuk ott, ugyanis az emberszagú állatot anyja kitaszította volna.

Mi ebből az – állatismereteken túlmutató – tanulság? Az állatkertből hazafelé csöndesen reflektáltunk tudatlanságunkon. Beleavatkoztunk a természet életébe, hogy „megmentsünk” valakit. Időt, energiát, pénzt fordítottunk egy destruktív aktusra, amiért utólag csak szégyenkezhetünk.

És ekkor felvillant a villanykörte! – úgy viselkedtünk, mint állam bácsi. Aki látszólag jót akar, de pénzszórása nyomán dependens, gúzsba kötött, pazarló cégeket, korlátozott versenyt és korrupciót gerjeszt.  Adóvagyonokból „kimenti” Bambit anyja karjaiból, hogy állami gondozásba taszíthassa…

Mert mit is eredményez az állami támogatás?
1. Torzítja a versenyt: néhány cég ingyen tőkéből fejlesztve versenyez a sajáterőből beruházó társaival.
2. Gúzsba köt: foglalkoztatási, beruházási, növekedési kényszereket ír elő, ami sokszor irracionális lépésekre kényszeríti a vállalatot. Csökkenti a vállalati rugalmasságot és hosszabb távon ronthatja a versenyképességet.
3. Dependensé tesz: az államilag támogatott cég tovább nyújtózkodik, mint a pénzügyi takarója.
    A magasabb költségszint csak további pályázatokkal tartható fenn.
4. Pazarol: a támogatáshoz olyan fejlesztéseket beruházásokat is be kell vállalni, amire egyébként nem lenne szükség.
5. Korrupciót gerjeszt: ahol ingyen pénz van, ott tartják a markukat: tanácsadók, lobbisták, bürokraták, politikusok.

Ha Bambi választhat, inkább hagyják magára.  Mennyivel jobbat tenne a vállalkozásoknak is, ha az adóztatás-támogatás paternalista beszedő-kirovó rendszere helyett adót csökkentenénk. Bízzuk Bambit és a válla-latokat nyugodtan a természetes szelekcióra. A jó termék, szolgáltatás profitját ruházhassa be, aki jól sáfárkodott az eszközökkel, nem az üres zsebű ingyenélő társa. A nyereséges működés erénye, nem pedig a sikertelenség díjazandó keresztény-európai kultúránkban.

Az adócsökkentés előnyei:
1. Versenysemleges: minden vállalkozás képességei és erőfeszítései szerint.
2. Rugalmas: a vállalkozás arra költ, amire a leghatékonyabb.
3. Önállóságra tanít: nem várunk, hogy állam bácsi nyúljon a hónunk alá.
4. Költséghatékony: az újraelosztás költségei megtakaríthatók.
5. Tisztítja a közéletet: kisebb újraelosztás, kevesebb lopás.

Tehát Bambi maradjon az erdőben, a profit nagy része pedig az azt megtermelő vállalkozóknál. Állami támogatás helyett az adóhivatal ellenőrizze szigorúbban az alacsonyabb vállalati adók beszedését.

Préda István