A jogi, pénzügyi és üzleti átvilágítás során a potenciális vevő képet kíván kapni a társaság állapotáról, szerződéseiről, üzleti adatairól. Ezen átvilágítás eredménye nagyban befolyásolja a vevőt azon döntésében, hogy megveszi-e a kérdéses társaságot. Az eladó viszont általában ambivalensen áll hozzá a társaságra vonatkozó információk kiadásához. Jelen cikk elemzi az eladó átvilágításkor dilemmáit és a lehetséges megoldási módszereket.


Az eladó dilemmája

Az átvilágítás során az eladónak is érdeke, hogy minél teljesebb körűen feltárja a társaság jogi, üzleti helyzetét. Az így feltárt információkra ugyanis a későbbi szerződésben foglalt szavatossági nyilatkozatok nem terjednek ki. Azaz, minél szélesebb körben ad át az eladó információt a társaságról, annál jobban csökkenthető a szavatossági igények köre. Másrészről azonban az eladónak érdekében áll az átvilágítás során egyes dokumentumokat, információkat titokban tartani. Ez különösen akkor van így, ha a potenciális vevő a társaságnak vagy az eladónak versenytársa. Az átvilágítás során a vevő ugyanis olyan üzleti, pénzügyi vagy jogi információkhoz juthat hozzá, amelyeket – ha a céltársaságot végül nem vásárolja meg – a későbbiek során a társaság vagy az eladó kárára tud hasznosítani. Ezért az eladó joggal vonakodhat attól, hogy egyes érzékeny információkat az átvilágítás során a vevő részére átadjon.

Lehetséges megoldások

A fenti ellentmondás sokszor nehezen kezelhető és már egy tranzakció kezdetén bizalmatlanságot és gyanakvást szül a felek között. Ezért indokolt áttekinteni, hogy mik lehetnek azok a technikák, amelyekkel ez az ellentmondás részben vagy egészben feloldható lehet.

1. Titoktartási nyilatkozat

A potenciális vevőtől az átvilágítás kezdetekor szokványos titoktartási nyilatkozatot kérni.
A titoktartási nyilatkozat többek között kimondja, hogy a potenciális vevő az átvilágítás során szerzett információkat bizalmasan kezeli, azokat kizárólag a tranzakció értékelése céljából használja fel, az átvilágítás végeztével pedig a vonatkozó adatokat, dokumentumokat megsemmisíti, törli. Míg egy ilyen nyilatkozat elméletben ugyan védi az eladót a megszerzett információ jogosulatlan felhasználásától, az a gyakorlatban még a leginkább jóhiszeműen eljáró vevőjelölt esetében sem nyújt teljes védelmet. Azt ugyanis nem lehet kizárni, hogy az így megszerzett információ a későbbiek során a vevőjelölt döntéshozóit egy, a céltársasággal fennálló kompetitív helyzetben ne befolyásolja és abból a volt vevőjelölt ne szerezhessen indokolatlan előnyöket.

A titoktartási nyilatkozat megszövegezésekor fontos, hogy az csak akkor érvényesíthető a gyakorlatban, amennyiben jól körüldefiniált szankciókat tartalmaz. Így az átadott üzleti titok bármilyen megsértéséhez szigorú kötbér társítható vagy a vevő kötelezettséget vállalhat arra, hogy a megszegés esetén a megszegésből származó előnyből a társaságot vagy az eladót is részesíti. Nem garantált viszont, hogy a vevőjelölt egy ilyen átalány-kártérítést el fog fogadni. Másrészt az ilyen szankciók érvényesítése feltételezi azt, hogy a titokszegés ténye bizonyítható, amely a gyakorlati életben számos nehézségbe ütközhet.

Megjegyzendő végezetül, hogy tranzakciókhoz kapcsolódó titoktartási szerződésekben gyakori az angol jog kikötése. Az angol jog alapján ugyanis a titoktartás megszegése esetére vonatkozó szankciók rendszere szélesebb és könnyebben kikényszeríthető.
A bizonyítási problémák azonban angol jog választása esetén is ugyanúgy fennállnak.

2. Időzítési kérdések

Gyakori megoldás, hogy az átvilágítás során dokumentumok és információk átadására több fázisban kerül sor. Első fázisban az eladó csak az üzletileg nem érzékeny dokumentumokat adja át, összesített adatokat biztosít a vevőjelölt részére, illetve bizonyos szerződéseket anonim módon vagy csupán mintaszerződés formájában ad át a vevőjelölt részére. Ilyen esetben az érzékeny információkat tartalmazó dokumentumok teljes körű átadására csak a második fázisban kerül sor, általában akkor, amikor már a vevő egy kötelező érvényű szándéknyilatkozatot adott ki. Ezen megoldásnak is lehetnek azonban buktatói. Egyrészt a felek között vitás lehet, hogy melyek azok az információk, amelyek minimálisan szükségesek a vevőjelöltnek ahhoz, hogy kötelező erejű szándéknyilatkozatot tegyen. Másrészről, még egy kötelező erejű szándéknyilatkozat sem garantálja azt, hogy a vevőjelölt valóban megvásárolja a céltársaságot – szinte valamennyi kötelező szándéknyilatkozat ad kibúvási lehetőséget a vevőjelölt számára a tranzakció megvalósítása alól. Megoldást jelenthet ilyen esetekben azonban egyfajta „bánatpénz” kikötése: a szándéknyilatkozatban a vevőjelölt kötelezettséget vállalhat arra, hogy amennyiben a tranzakció neki felróható módon nem valósul meg, úgy meghatározott mértékű fizetést teljesít az eladó részére. Egy ilyen esetben a vevő már csak anyagi áldozatok árán állhat el a tranzakciótól.

Összegzés

Az átvilágítás során megszerzett információk titkosságának fenntarthatósága minden tranzakcióban egy érzékeny terület és nincs általánosságban vett optimális megoldás az ebből eredő érdekkülönbözetek orvoslására. Célszerű a rendelkezésre álló jogi és taktikai eszközöket együttesen felhasználni annak érdekében, hogy az eladónak a társaság üzleti titkai megtartásához fűződő érdeke a legkevésbé sérüljön.

Dr. Jalsovszky Pál, dr. Kochanowsky Szilvia