A nem nyilvános felvásárlási tranzakciók kezdetekor a felek általában szándéknyilatkozatot írnak alá. a szándéknyilatkozat az első jogi dokumentum a felek között, célja a felvásárlási folyamat elindítása, és néhány alapvető technikai és üzleti szempont rögzítése. általános jellege és rövid terjedelme miatt a szándéknyilatkozatot nem szokás kiemelt jelentőségű dokumentumnak tekintetni, ugyanakkor elkészítése számos jogi és üzleti kérdést vet fel, amelyek kihatással lehetnek a teljes tranzakció menetére.


Miért fontos szándéknyilatkozatot készíteni?

A szándéknyilatkozat célja kettős. Egyrészt jelzi, hogy a korábbi üzleti tárgyalások olyan stádiumba értek, amelyben a felek szándéka komolyan és kimondottan az ügylet létrehozására irányul. Másrészt meghatározza azokat a fő pontokat, amik között a felek le kívánják folytatni az ügyletet.

Annak ellenére, hogy a felek megállapodásától és jogrendszertől függően eltérő, hogy a szándéknyilatkozat mennyiben eredményez kötelezettséget a felek számára, a szándéknyilatkozat már a részletesebb tárgyalásokat megelőzően létrehoz egy jogi és bizalmi alapot. A szándéknyilatkozat fontos tájékozódási pontként szolgál a tranzakcióban részt vevő harmadik személyeknek, tanácsadóknak is. A szándéknyilatkozat biztosítja ugyanis, hogy a tárgyalások és az átvilágítás kooperatív módon folyjék és a lényeges elemekre koncentráljon.

A szándéknyilatkozat rövid dokumentum, nem feladata, hogy rögzítse a tranzakciós szerződés részleteit. A felek ebben a szakaszban jellemzően megállapodnak, hogy (i) milyen vállalatot, részesedést érint a tranzakció, (ii) milyen mértékű jogi (vagy egyéb) átvilágítás elvégzése szükséges, (iii) mi a tervezett vételár, optimális esetben a vételár meghatározásának módja, (iv) mi a felek által megcélzott időkeret, és (v) a felek biztosítanak-e kizárólagosságot a másik fél számára.

Tárgyalási szempontból a szándéknyilatkozat lényeges sajátossága, hogy az eladó helyzeti előnyben van a dokumentum elkészítésekor, hiszen ebben a stádiumban a vevő még nem végezte el a szükséges átvilágítást, így a rendelkezésére álló információ lényegesen kevesebb. Ezt a dokumentum elkészítésekor folyamatosan szem előtt kell tartani, és az információk későbbi feltárásához igazodó, rugalmas lehetőségeket biztosító szövegezést kell elfogadtatni a felekkel.

Milyen hatásai vannak a szándéknyilatkozatnak?
A szándéknyilatkozat esetén a legfontosabb kérdés, hogy az abban foglaltak milyen módon és mértékben kikényszeríthetőek az aláírókkal szemben. A főszabály általában az, hogy a szándéknyilatkozat jogilag nem eredményez kötelezettségvállalást a szerződés létrehozására és a tranzakció lebonyolítására. Az erre vonatkozó megállapodások nem kikényszeríthetők. Az ilyen kikötés formája eltérő, hiszen egyes jogrendszerekben (így például angol jog alatt) az arra való utalás, hogy a szándéknyilatkozat alapján a felek a későbbiekben egy részletesebb szerződést kívánnak aláírni elegendő a jogi kötőerő kizárásához. A magyar bírói gyakorlatból ismert olyan döntés, amely a szándéknyilatkozatot tartalma alapján nem tekintette szerződéses alapnak. Ugyanakkor indokolt a felek erre utaló megállapodását részletesebben kifejteni, hiszen egy részletes, a későbbi szerződés megkötésére utaló szándéknyilatkozat a tartalma alapján már előszerződésnek is minősülhet, és ennek alapján a bíróság akár létre is hozhatja az „fő” szerződést az „előszerződésben” foglalt rendelkezések alapján.

A szándéknyilatkozatnak vannak azonban olyan rendelkezései is, amelyeknél kifejezetten indokolt, hogy azok jogilag kikényszeríthetően kössék az aláírókat. Ilyen a titoktartási megállapodás és a kizárólagossági nyilatkozat. A kizárólagosság alapján a felek kötelezettséget vállalnak arra, hogy egy meghatározott ideig vagy időpontig kizárólag egymással tárgyalnak. Üzleti szempontból a kizárólagosság biztonságot teremt, hiszen meghatározott időre csökkenti a versenyhelyzetet, és fenntartja a felek tárgyalási pozícióit. A kizárólagossági határidő lejártának közeledése továbbá – attól függően, hogy eladói vagy vevői piacról beszélünk – komoly ösztönző lehet az ügylet lebonyolítására.

A kötőerő bizonytalansága miatt nagyon fontos a szándéknyilatkozat egyes pontjaira lebontva meghatározni, hogy mely rendelkezések bírnak kötelező erővel (nem feledve a kötelező-nem kötelező rendelkezéseket megállapító szerződéses pont kötelező erejének kikötését is). E kikötéseknél indokolt továbbá rögzíteni megsértésük jogkövetkezményeit is (kötbér, kártérítés).

A jogi kötőerő kizárása ugyanakkor, nem jelenti azt, hogy a szándéknyilatkozat nem kötelező rendelkezéseinek semmilyen jogi következménye nem lenne. A legtöbb jogrendszer elismeri azt az alapelvet, amely alapján a felek kötelesek a tárgyalásaikat jóhiszeműen folytatni, és ennek megsértése esetén kártérítéssel felelnek. A szándéknyilatkozat egyértelműen igazolja, hogy a felek bizonyos egyetértésben tárgyalásokba kezdenek, így a szándéknyilatkozat aláírását követően mindenképpen kötelesek a jóhiszemű joggyakorlásra. A feleket felelősség terheli továbbá a szándéknyilatkozatban foglaltak valósságáért is, hiszen a dokumentumban rögzített valótlanságok a későbbiekben egy esetleges tévedés vagy megtévesztés igazolására is szolgálhatnak.

Az előzőekből következiK, hogy a szándéknyilatkozat precíz szerkesztése és megtárgyalása elengedhetetlen, hiszen – tömörsége és általános jellege ellenére – számos jogi hatást vált ki. A szándéknyilatkozat így válhat a tranzakció origójává jogi eszközökkel erősítve a felek közötti bizalmat és együttműködést, és megerősítve a felek tárgyalási pozícióját.

Lendvai András – Baranyai Gábor
Simándi Bird & Bird Ügyvédi Iroda