A Magyarországról indult Concorde MB Partners tavaly nyitotta meg bukaresti irodáját, majd ebben az évben az Amerikai Egyesült Államokban is céget alapított. Így az IMAP vállalat fel- és kivásárlási hálózatát immár három országban képviseli az MB Partners. Préda Istvánt, a cégcsoport vezetőjét az amerikai és romániai terjeszkedés hátteréről kérdeztük. Vajon milyen lehetőségeket rejt a magyar és romániai vállalatok számára, hogy közvetlenül érhetik le az amerikai befektetőket, illetve milyen kapcsolódási pontok lehetnek a tengerentúli és közép-európai jelenlét között?


Pár hónap leforgása alatt annyit változott a világ, hogy egy közép-európai számára már nem is kérdés, miért viszi valaki a cégét Amerikába. Mi volt az alapgondolat a távoli terjeszkedés mögött?

Április elsejével indultunk el a virginiai Richmondban. Ezt a lépést az euro zóna már tavaly elhúzódónak ígérkező válsága váltotta ki. Egyre kevesebb ugyanis az olyan magyar vagy romániai cég, amely a pénzügyi válság ötödik évében még mindig megfelelő és perspektívát ígérő eredményességgel működik. Az USA viszont már 2009-ben határozott élénkítést hajtott végre és kamatot csökkentett, ami az évtizede zajló dollárgyengítéssel párosítva versenyképessé tette az országot. A Boston Consulting felmérése szerint e produktivitás-javulásnak és Kína drágulásának eredőjeként az elkövetkező öt évben több millió munkahely vándorol majd vissza az Egyesült Államokba. Az USA adósságválsága sem hasonlítható mondjuk Magyarországéhoz, mert a saját pénzükben tartoznak, amit a kormány a zöldhasú ?körbenyírásával? bármikor elinflálhat. Amerikát a népességnövekedés, a multikulturális társadalmi emancipáció, a demokrácia stabilitása és az óriási belső piac az elkövetkező évtizedek egyik gyorsan fejlődő piacává tehetik.

Miben lát nagyobb lehetőséget: amerikai cégeknek találni kinti befektetőt vagy régiós cégeknek? Elképzelhetőnek tartja, hogy a magyar tőke keres kinti célpontot? Nemrégiben a Futureal magyar ingatlanfejlesztő számolt be arról, hogy Amerikában 15 millió dolláros vállalkozást indít.

Mindkettő. Az úgynevezett alsó-középpiaci szegmens ? ami az USA-ban az 1?10 millió dollár közötti nyereségű cégeket jelenti ? kicsit elhanyagolt piac. Az országos méretű fúziós tanácsadók vagy ?nem hajolnak le? ezekért a vállalatokért, vagy New York-ból berepülve nem kapnak megbízást a helyi tanácsadót kereső vállalkozótól. Ezeknek a vállalatoknak mi átlag feletti tranzakciós tapasztalatot és ? az IMAP révén ? az európai és ázsiai befektetői piacokhoz való hozzáférést tudjuk biztosítani.
Ugyanakkor lehetőséget látok a magyar technológiai vállalatok amerikai piacra segítésében is. Olyan cégekre gondolok, aki már kaptak első körös befektetést ? például egy JEREMIE kockázati tőkealaptól ?, de kinőtték a magyar piacot és a következő logikus célpont számukra az USA lehet. A közelmúltban a Prezi és a LogMeIn is hasonló utat jártak be. Mi segítünk nekik létrehozni egy értékesítési irodát, majd az USA-ban kockázati tőkét szerezni a terjeszkedéshez. Richmond például kiváló infrastruktúrát és komoly támogatást ígér a betelepülő technológiai és biotechnológiai cégeknek.

Reális várakozás, hogy a régiós cégek termelése, a kutatás-fejlesztés itt maradhat, miközben a termék az USA-ban vagy az USA-n keresztül kerül a piacra?

Szerintem igen. Közép-Európa továbbra is az élvonalban van a műszaki tehetségek kitermelésében.
A magyar cégek megjelenése reklámot is jelenthet a magyar munkaerőnek és tudásnak, hogy akár kint alapított informatikai és biotechnológiai cégek is hozzánk szervezzék ki a programozási és kísérleti munkáikat. Erre már vannak példák például a gyógyszerkutatási piac esetében. A folyamatot segítheti a magyar kormányzat is, ha a betelepülést támogató adózást, gazdasági és politikai környezetet biztosít. Ezen a téren nem feltétlenül a pénzügyi támogatás a legfontosabb.

Miért pont Virginiára, illetve ezen belül is Richmondra esett a választás?

Sokan kérdezik miért nem New York, vagy Washington volt a célpontunk? Richmond a Forbes listáján a legjobb üzleti környezettel bíró állam fővárosa. 2 óra autóútra Washingtontól délre a keleti parton, Richmond pezsgő kulturális élettel bíró egyetemi város, amelynek népessége dinamikusan növekszik és sokkal kedvezőbb életkörülményeket kínál, mint New York, Boston vagy a főváros. Pl. a közelmúltban jelentette be az Amazon internetes kereskedő óriás is, hogy Virginiába költözik. Richmond Amerika legjobban őrzött titka.

Mennyiben más az amerikai vállalatfelvásárlási piac, mint a közép-európai?

Vannak különbségek. A legnagyobb eltérés a gazdasági szabadság magas foka, ami a vállalkozásoknak lehetővé teszi a bürokrácia-mentes, költséghatékony működést. Ez nem csak az államigazgatás szintjén jelenik meg, hanem a kultúra része is, hogy nyíltan, informálisan kommunikálnak a szereplők, ami gyors és gördülékeny üzletkötést eredményez. Otthon meglepő lehet, de abszolút értelemben is szinte minden olcsóbb itt, mint Budapesten vagy akár Bukarestben. A benzin, az irodabérlet, az üzletviteli eszközök. Az adók nagyságrenddel alacsonyabbak és a kisvállalatok adózása az EVA-nal is egyszerűbb.

A felvásárlási piac sokszereplős és kompetitív. Az ügyfelek jobban ismerik a szolgáltatást és jobban tudják, hogy mit kaphatnak és várhatnak el a tanácsadóktól. Viszont sokkal nehezebb magánvállalatokról pénzügyi információkhoz jutni, mert a mérlegek nem nyilvánosak. A számviteli év bármilyen hónapban zárulhat, ami a cégek összehasonlítását és a cégcsoportok konszolidálását teszi nehezebbé.
A piac sokkal mélyebb és alapvetően az eladók vannak nyeregben. A belső piac nagy, így minden cégre több tucat hazai szakmai illetve magántőke befektető jöhet szóba. A legfontosabb különbség, hogy a jövőkép most itt tisztább, mint odahaza, vagy bárhol Európában.

Milyen cégekre lehetnek vevők az amerikai partnerek?

A multinacionális vállalatok mindig keresik a lehetőséget, hogy piacot és technológiát vásároljanak, a cégközpont földrajzi elhelyezkedésétől függetlenül. A 2008-as pénzügyi válság kirobbanása óta megszűnt Közép-Európa fejlődő piaci ?egzotikuma? és ma mint az EU perifériájára tekint ránk a világ. A befektetőket nem érdekli, hogy magyar, cseh, román, vagy belga a vállalat. Az a fontos, hogy egyedi terméket, szolgáltatást nyújtson fenntartható piacoknak, értékelhető nyereségesség mellett. Magyarországon azok a cégek lehetnek vonzóak, amelyek versenyképes, saját fejlesztésű termékeket hoznak létre és értékesítenek növekvő piacok számára. Az információ- és az egészségtechnológiai cégek azok, amelyeknek a legtöbb az esélyük arra, hogy globálisan is értékesíthető portékát dobjanak piacra. Érdemes még figyelni a német lokomotívon edződött magyar gépipari vállalatokat is, amik szintén érdekesek lehetnek, ha van saját termékük.

Egy magyar cég felépítése, majd egy romániai vállalat megalapítása után az amerikai cég életre hívása kulturális sokkal felérő élmény lehetett. Milyen alapvető különbségeket lát üzleti hozzáállás, illetve cégépítés szempontjából a két régió között?

Tagja vagyok a richmond-i Venture Forumnak, ami egy kockázati tőkebefektetőket és azokat kereső vállalatokat tömörítő egyesület. A cégalapítók többsége jelenlegi, vagy leendő ?sorozat-vállalkozó?-ként mutatkozik be. Legtöbben már a következő vállalkozásukat inkubálják, az ?igazán nagy dobást?, amint sikerült túladni a jelenlegi cégükön. Minden szinten a nagyban gondolkozás jellemző, kevés olyan cégvezetővel találkozom, aki az életformáért vállalkozna, vagy a családon belül szeretné örökíteni a cégét.

Ugyanakkor a virginiai vállalkozók hasonló napi problémákkal küzdenek, mint az itthoniak: Hogyan finanszírozzák a cég növekedését? Hogyan neveljenek ki, illetve motiválják az utód-menedzsmentet? Hogyan aknázzák ki, vagy védjék ki a piac változásaiból adódó lehetőségeket és kockázatokat?

Üdítő, hogy az üzlet pörgőbben zajlik itt. Ritka az egy órát tartó tárgyalás, a felek percre pontosan érkeznek, kávét nem kérnek és 30 perc alatt lezajlik egy találkozó. A kommunikációban a telefon hangsúlyosabb még, mint nálunk, az emberek inkább hagynak hangposta üzenetet, mint küldenek email-t. Ugyanakkor a közlekedés és parkolás nagy forgalom mellett is gördülékeny, rengeteg frusztrációtól kímélve meg a betáblázott tanácsadót.

Dombi Ágoston