A magyar vállalkozásoknak van egy csendestársa, akivel az utóbbi időben egyre nehezebb együtt élni. Üzletet nem hoz, projektet nem vállal, a finanszírozásban nem segít. Egyfajta lusta rokon aki hívás nélkül beköltözik, de nem fizet lakbért… Kieszi a fridzsidert, de nem vásárol be… Összejárja a lakást, de nem porszívózik… Megeszi a vacsorát, de terítésről, mosogatásról hallani sem akar.


Pedig évekkel ezelőtt még volt remény, hogy hasznosítja magát. Büszkélkedett, hogy: ápolja a nyugdíjasokat, elszállásolja a csavargókat, gyógyítja a betegeket. Nos e feladatait egyre jobban elhanyagolja. Állandó lógása miatt panaszkodnak a nyugdíjasok, a betegek, a hajléktalanok pedig a közlekedési csomópontokban túlóráznak…

Az elmúlt években a kapcsolatai még működtek valahogy. Pályázati pénzeket olykor vissza-visszacsorgatott sarcolt szállásadóinak. De az elmúlt időszakban már ezen a téren sem jeleskedik. Ígéretei voltak, de tavaly év eleje óta már a pályázatosdiban sem látjuk hasznát.

Pénzhiányra panaszkodik és egyre követelőzőbb. Zsebpénz mellett tartásdíjat, konyhapénzt, kocsipénzt, költőpénzt, tanulópénzt, hálapénzt, borravalót kér, de még ezzel sem éri be. Magánnyomozókat fogad, házkutatási paranccsal és álkulccsal minden szobához, szekrényhez és sublóthoz. Ők pedig kisöprik a padlást és amit találnak annak a kétharmadát-háromnegyedét magukkal viszik. És ha nem találnak semmit, akkor a csendestárs éjszaka visszaoson és inkasszálja a gazda pénztárcáját is… biztos ami biztos.

Sajnos ettől a csendestárstól nehéz megszabadulni. Akvirál és rekvirál szerte az országban. Sokan nem bírják idegileg és kiköltöztetik vállalatukat, vagyonkájukat és álnéven egy távoli szigeten folytatják az üzleti tevékenységet, ahol üzlettársuk – egyelőre – nem találja meg őket.

Persze a túlkapásokról igazából nem a csendes-társ tehet. Neki is vannak felettesei, ő csak egy pénz-begyűjtő marionett. Főnökei nyüstölik, hogy hozza az eredményt. Kár, hogy ezek a fejesek nem jól sáfárkodnak és a bevétel kézen-közön elfolyik, esetleg ők is külföldre viszik. Hátha a csendestársat a népharag előbb-utóbb ellenük fordítja.

Préda István