Szergej Podobnyval, az IMAP oroszországi tagjának, az Ivestoriumnak vezető partnerével beszélgettünk a cégfelvásárlási piac Kelet-európai lehetőségeiről, sajátosságairól.


Mióta foglalkozik cégeladásokkal? Mik voltak karrierjének eddigi legfontosabb állomásai?
Már 1997 óta dolgozom a cégkivásárlási és akvizíciós piacon. A Közgazdasági Egyetemről kapott ajánlással egy kisebb stratégiai tanácsadócégnél a SIAR-nál helyezkedtem el, mely azóta tagja a CapGemini Csoportnak. A SIAR külföldi, főleg skandináv ipari befektetőknek segített az orosz piacra lépésben. Legfontosabb ügyfelünk a Baltic Beverages Holding (BBH) volt. A finn, svéd és norvég sör gyártók közös vállalata rövid időn belül a volt szovjet tagköztársaságok összességében piacvezetővé vált, majd beolvadt a Carlsberg Csoportba. A BBH elsősorban akvizíciók folytán vált piacvezetővé. Én is benne voltam abban a csoportban, mely Anton Artemiev vezetésével az orosz piacon történt tranzakciókat bonyolította. Akkori főnököm azóta a Baltika Brewery, St-Petersburg elnöke, valamint a Carlsberg Breweries alelnöke.

Az orosz piacok, bármilyen szektorról is legyen szó, rendkívül vonzóak mostanában a külföldi befektetők számára. Ez az érdeklődés a cégfelvásárlási piacot is jellemzi?
A 2007-es év fordulópont volt az orosz cégfelvásárlási piacon, a tranzakciók volumene ugyanis elérte a GDP tíz(!) százalékát. A mennyiség mellett volt egy nagyon fontos minőségi változás is: az orosz vállalatok megkezdték aktív terjeszkedésüket a külpiacokon. Tavaly már a közép-, öt és ötszáz millió dollár közötti értékű vállalatokra is kiterjedtek ezek az akvizíciók. A jelenlegi helyzetet jól illusztrálja, hogy az orosz cégek több mint kétszer annyit fektettek külföldön vállalatok felvásárlásába, mint a külföldi vállalatok oroszországi cégekbe. Az úgynevezett BRIC országok között az orosz befektetők bonyolították a legtöbb cross-boarder ügyletet a cégkivásárlási piacon, melyeknek volumene meghaladta a 25 milliárd dollárt. Ehhez képest Brazíliában és Indiában 12-12 milliárd, Kínában pedig 20 milliárd dollárt költöttek külföldi cégek felvásárlására.

Az orosz vállalkozók hogyan fogadják a külföldi befektetőket? Cégeik eléggé transzparensek az akvizíciós ügyletekhez?        
A 90-es években a legtöbb cég még információs szempontból teljesen zárt volt, így a fel- és kivásárlási ügyletek baráti alapon zajlottak. Megbízhatóan csak személyes kapcsolatok révén lehetett feltérképezni a vállalatok valós helyzetét. Mostanra a cégek sokkal átláthatóbbá váltak, azonban az üzleti, vállalatirányítási és társadalmi szempontból meglévő kulturális különbségek továbbra is okozhatnak némi nehézséget az ügyletek lebonyolításakor. Leginkább az úgynevezett Post-Merger Integration időszakban, tehát az ügylet megkötése utáni integrációs szakaszban adódhatnak olyan problémák, melyekkel a vevőknek számolniuk kell és fel kell rá készülniük.

Mik a legizgalmasabb szektorok most a befektetők számára az orosz piacon?
Tapasztalataim szerint az orosz piacon most a legtöbb akvizíciós ügylet az élelmiszeriparban, a nehéziparban, az energiaiparban, valamint az infrastrukturális fejlesztéshez köthető szegmensekben történik. A tavalyi évet nagyban meghatározta az orosz RAO UES energiaszolgáltató monopólium szétbontása, melynek során nagyjából harminc felvásárlási ügylet kötetett összességében több,  mint egymilliárd euró értékben.  Ha az orosz befektetők tevékenységét nézzük, akkor elmondható, hogy a külpiacokon leginkább azok a területek érdeklik őket, ahol potenciálisan nagy a kereslet, ugyanakkor szükség van még az értékesítési csatornák, kereskedelmi hálózatok kiépítésére. Tradicionálisan a bányászat, a fémipar, a kommunikációs szektor, az energia-, illetve olajipar van a célkeresztben, melyekhez az építőipar és az ingatlanfejlesztés, az úgynevezett ”business to business” (B2B) szolgáltatások, az élelmiszeripar és a high-tech csatlakozott.

Megosztaná olvasóinkkal eddigi legnagyobb ügyletének néhány részletét?
Az Investorium egyik legnagyobb eddigi ügylete egy szentpétervári távhőszolgáltatási projekthez köthető, melyben a megvalósíthatósági tanulmányt mi készítettük, majd a projektmenedzsmentben és a befektető felkutatásban is részt vettünk. Ügyfelünk, az orosz RAO UES mérnöki leányvállalata azzal az elképzeléssel fordult hozzánk, hogy Szentpétervár északi részének távhő ellátottságát egy új vezetékrendszeren keresztül akarják növelni, ezzel kielégítve az újonnan jelentkező igényeket.
A projekten belül – mint említettem – az Investorium készítette a megvalósíthatósági tanulmányt, mely kiemelten tartalmazta a hőfelhasználási- és hődíj előrejelzéseket, a projektvállalat működésének jövőbeni irányait, valamint a hődíjak megállapítására vonatkozó kockázatelemzést. Ezen felül az orosz RAO UES központjánál, illetve Szentpétervár önkormányzatánál is lobbiztunk, hogy megbízónk megkapja a szükséges támogatást projektjéhez. Közös erőfeszítéseink eredményeképp a kivitelezés immár utolsó fázisában van. Oroszország egyik legnagyobb bankját, a Vneshtorgbankot sikerült megnyernünk befektetőként. A befektetett összeg elérte a 36 millió eurót.
Az Investorium az IMAP hálózatának még viszonylag friss tagja, hiszen tagságunkat csak tavaly év elején hagyták jóvá. A szervezeten belül egyelőre nem sikerült lezárnunk ügyletet, azonban szorosan együtt dolgozunk partnereinkkel, különösen Közép-Európában, így biztos vagyok benne, hogy a jövőben közösen hozunk majd tető alá jó néhány tranzakciókat.

A munka mellett tud némi időt szakítani a kikapcsolódásra is?
Legfőbb hobbim az utazás, ami a munkám velejárója. Általában az üzleti utakat sikerül kombinálni némi kikapcsolódással és városnézéssel. Legtöbbször Ukrajnába, Finnországba, a balti államokba, valamint orosz városokba visz az üzlet. Ezeket a helyeket már nagyon jól ismerem, hiszen mindig sikerül pár napot hozzáadni a hivatalos programokhoz. Ebben az évben már sikerült felfedeznem például Ufa városát az Ural- hegységnél, voltam Dél- Kelet Ukrajnában és Krím-félszigeten is.