Dr. Heinz Brasic, a Level Five M&A; Advisors GmbH, az IMAP osztrák tagjának vezetõ partnere úgy látja, hogy a középvállalkozásoknál már látható a fel- és kivásárlási aktivitás újraindulása, a befektetõk lassan visszatérnek. Ausztriából nézve Magyarország már túllépett a feltörekvõ piac státuszán, ezért a vállalkozók és befektetõk sokkal kritikusabban szemlélik a lehetõségeket – mondta a bécsi szakértõ.


Hogyan érintette a gazdasági válság az osztrák fel- és kivásárlási piacot?
Tavaly nyáron hirtelen leállás következett be a cégfelvásárlási piacon. Elsõsorban a nagyobb volumenû projekteket érintette a leállás, ami sokszor az ügyletek halasztásában vagy a vevõ elállásában mutatkozott meg. Eladói oldalról azoknál a cégeknél szûnt meg az aktivitás, melyek korábban a befektetési alapok célkeresztjében voltak. A középvállalatoknál, melyekre az IMAP fókuszál, õsszel következett el a teljes érdektelenség, ekkor nem láttunk fényt az alagút végén. Mindennek az lesz az eredménye, hogy kisebb tanácsadó cégek tûnnek majd el a piacról, elsõsorban azok, akik nem tartoznak egyik nemzetközi fel- és kivásárlási hálózathoz sem. Sok befektetési bank is kivonult a középvállalatok piacáról. Mindez egyébként kedvezõ fordulatot hozhat az olyan cégek számára, akik például az IMAP tagjai. 

Tavalyhoz képest most milyenek a tapasztalatok Ausztriában? 
Így 2009 közepén már egy pozitív fordulat látszik kibontakozni. A vállalat tulajdono ok, illetve részvényesek már érzékelhetõen azon gondolkodnak, hogy visszatérjenek a fel- és kivásárlási piacra országon belüli, illetve nemzetközi tranzakciókkal. Az idõzítés a lehetõ legjobb, ha olyan céget sikerül találni, melynek jövedelemtermelõ képessége és piaci részesedése megfelelõ. Az eladói oldalról szintén érzékelhetõ a mozgolódás, ugyanis számos sikeres családi cég került olyan helyzetbe, hogy az öröklés, a továbbélés kérdését, az alapító kora miatt meg kell oldani. Összefoglalva, tehát az látszik, hogy a vállalatok iránt újra nõ az érdeklõdés, a piac stabilizálódik és egyes szektorokban már növekedésnek indult az ügyletszám az idei elsõ félévben. 

Felvásárlási szempontból milyen most Ausztriában a vélemény régiónkról?
Ausztria továbbra is elkötelezett Közép-Kelet-Európa, különösen szomszédjai iránt. Én úgy látom, hogy a középvállalatoknál ez az elkötelezettség a gazdasági helyzet ellenére is változatlan. A visszaesést mindig emelkedés követi, és aki kitart a piacon, mindenképp gyõztesként kerül majd ki a versenyben. Az osztrák vállalatok egyértelmû törekvése, hogy a pozitív változások megindulásával jó pozícióban legyenek. Az ugyanakkor tény, hogy a régióban az ügyletek megkötésének sebessége lelassult a politikai és makrogazdasági folyamatok hatására. Tény az is, hogy a korábban gyorsan fejlõdõ gazdaságok drámaian lelassultak, ami szintén hatással van a tranzakciók számára. Ezzel együtt én nem látom semmi jelét, hogy a régióból ki akarnának vonulni  a már jelenlévõ szereplõk sõt, inkább további terjeszkedések várhatók. Mostanában a középvállalati szektorban aktív befektetõk Közép-Ázsiában és Oroszországban nézelõdnek új lehetõségek iránt. A Kelet-európai, eurázsiai és oroszországi invesztíciók hatékony összehangolása a korábbiaknál sokkal szofisztikáltabb terjeszkedési terveket feltételez. A döntéshozók számára ez majd nagy kihívást jelent az elkövetkezendõ idõszakban. 

Milyen Magyarország megítélése az osztrák befektetõk részérõl?
Mennyire tartják kockázatosnak a mostani helyzetet? Ausztria egy közeli szövetségese Magyarországnak, közös történelemmel és sok közös vonással. Magyaror-szág többé nem tekinthetõ feltörekvõ gazdaságnak, hanem egy fejlett piacnak, ami immár az Európai Unió részeként az utóbbi 20 évben komoly fejlõdésen ment keresztül. Ennek eredményeképp Magyarországra már más szemmel néznek a befektetõk, mint korábban. Az osztrák cégvezetõk, tulajdonosok sokkal kritikusabban tekintenek a Magyar befektetési lehetõségekre, de nem a mostani gazdasági helyzet és az ehhez kapcsolódó kockázatok, hanem a magyar piac fejlettsége miatt. Már nincsenek mindenhol potenciális befektetési lehetõségek. Szelektálni kell, hiszen az olyan döntési tényezõk, mint a fizetések vagy a képzett munkaerõ meglétének kérdése már korántsem jelent akkora elõnyt Nyugat-Európához képest. Ezeket a tényezõket már sokkal jobban meg kell vizsgálni, hogy biztos legyen a befektetés megtérülése.  A magyar befektetéseknek immár évek óta egyre magasabb elvárásoknak kell megfelelniük az osztrák vagy Nyugat-európai befektetõk felé. 

Mely szektorok számítanak most kelendõnek Ausztriában? 
Szinte minden olyan vállalat után van érdeklõdés, amely a környezetvédelemhez, a megújuló vagy alternatív energiához köthetõ legyen szó gyártásról, szolgáltatásról, tervezésrõl. Ezt a szektort elsõsorban a nagy energiacégek, a középvállalati kategóriába tartozó mérnöki és kisebb technológiai cégek határozzák meg. A piaci konszolidációval egy idõben nemcsak az Ausztriába, de az Ausztriából külföldre irányuló befektetések száma is nõ. Nálunk egyébként nagyon fontos részét képezheti a kínálatnak az a nagyságrendileg 50 ezer kis- és középvállalat, ahol a fennmaradás kulcsa a tulajdonosok szerint is az utódlás kérdése, ami az esetek nagy százalékában eladást jelent. Ez kiváló lehetõség a régióban érdeklõdõ befektetõknek – így a magyar cégeknek is –, hogy az osztrák piacra lépjenek vagy a tehetséges menedzsmentnek a kivásárláshoz.

Hogyan látja a fel- és kivásárlási piac jövõjét Közép-Európában?
Mikor pörögnek fel ismét az eladások? Véleményem szerint már 2009-ben megfordulnak a trendek, és ahogy a gazdasági válság múlik, úgy jönnek vissza a befektetõk. A középvállalati szegmensben ennél némileg késõbb, a jövõ év elsõ felére élénkülhet a piac meglátásom szerint. Fel kell ugyanakkor készülnünk, hogy a korábbiakhoz képest a mûködõtõke (FDI) beáramlás a felére fog visszaesni a régióban, ami a 2001–2002-es éveket idézi. A piac újbóli beindulásának két fontos feltétele van. Az is érzékelhetõ, hogy a stratégiái vásárlók lesznek túlsúlyban a pénzügyi befektetõkkel szemben, hiszen a korábbi finanszírozási modell már nehezen mûködik. Reménykedem benne, hogy Európában elég likvid pénzeszköze van a vállalati szektornak, hogy némi kockázatvállalás árán tudjon akvirálni és ezek az eszközök nincsenek lekötve kockázatidegen banki csatornákban. Másodsorban fontos, hogy a Basel II. tõkeegyezmény szabályai 2010-tõl ne lehetetlenítsék el a hitelek megszerzését és a hibrid, mezannine finanszírozást.

Zárszóként megosztaná velünk karrierjének legérdekesebb ügyletét néhány mondatban?
Az egyik legérdekesebb ügyletem az volt, amikor egy amerikai központú tõkebefektetõtõl kaptunk megbízást, amelynek közös portfolió cége volt európai, amerikai és ázsiai kockázati tõkebefektetõkkel (angel investors) az  m-commerce technológia iparágban washingtoni, párizsi és londoni irodákkal. A megbízás 18 hónapja alatt sikerült segítségünkkel vásárolniuk egy indiai kutatási és fejlesztési központot, valamint egy brazil, úgynevezett micropayment központot, amivel a kisösszegû tranzakciókat tudták hatékonyan kezelni. Az ügyletek aktuális állapotáról Atlantában és Bangkokban kellett beszámolni, ugyanis itt voltak a fõrészvényesek, a felvásárlások utáni integrációt pedig Brazíliában, Indiában és Európában kellett felügyelni. Egy rémálom az idõzónákon át… Most a cég közel négyezer szabada-lommal rendelkezik és kulcstechnológiát szállít a VISA m-commerce részlegének.