Richard L. Wottrich, a Dresner Partners ügyvezetője immár húsz éve foglalkozik vállalati fúziókkal, ki- és felvásárlásokkal. Az IMAP chicagói tagjának partnere szerint a vállalatoknak a válságban is az innovációra kell fektetniük a hangsúlyt a túlélés érdekében.


Hogyan vált Önből a cégfelvásárlási piac egyik legelismertebb szakembere?
Az 1980-as években tulajdonosa voltam egy befektetéseket értékesítő cégnek, mely biztosításokkal, államkötvényekkel, részvényekkel és vállalati befektetések tervezésével foglalkozott. Húsz alkalmazottal dolgoztunk, amikor beütött az 1987-es tőzsdekrach. Vállalkozásunk értékesítési üzletága egyik napról a másikra semmivé lett. Köszönhetően üzleti kapcsolatrendszerünknek ekkoriban több felkérést is kaptunk üzletrészek vásárlására közepes méretű vállalkozásokban. Rövid idő alatt szinte teljesen abbahagytuk az addigra alacsony jövedelmezőségű értékesítést és 1992-re már kizárólag a vállalatokba történő befektetésekre koncentráltunk. Tulajdonképpen az ügyfelek nyomására váltottunk tevékenységet. Így lettem egyik alapítója a DSI Global M&A társaságnak. A DSI 1995-ben csatlakozott az IMAP hálózatához, melynek igazgatósági elnöke is voltam egy ideig. Tíz évvel ezelőtt az IMAP nemzetközi hálózatának első hat európai partnerét nekem sikerült meggyőznöm a tagságról.

Nemrégiben saját cége is fúzión ment keresztül. Miért döntött amellett, hogy egyesülnek a Dresner Partners befektetési tanácsadóval?
Sokszor szoktam mondani, hogy a kisméretű vállalati felvásárlásokat közvetítő cégek a piacon történő tranzakciók 95 százalékát nem láthatják. Legnagyobb részük ugyanis sosem jelenik meg a nyílt piacon. A pénzügyi válság hatására ez még inkább így lesz, ugyanis a pénzügyi szektor konszolidációjának és az állami tulajdonnak a házassága még a korábbinál is nagyobb piaci szereplőket hoz majd létre. Már 2006 elején láttuk, hogy a piaci mozgások a kisebb befektetési tanácsadó cégek számára megnehezítik a hatékony működést a piacon. Ez azt jelentette, hogy az IMAP-nak és az IMAP tagjainak is növelniük kell méretüket. A Dresner sokra értékelte az IMAP nemzetközi hálózatában rejlő lehetőségeket, mivel a külföldi terjeszkedés már korábban is céljaik között szerepelt. Részükről ez volt a tranzakció kulcsa. Részünkről a fentieken kívül fontos szempont volt a professzionalizmus, az etikai szempontok és a kompatibilitás.

Mekkora hatása van a vállalati ki- és felvásárlási piacra a növekvő költségű finanszírozás, illetve a forráshiány. Mit vár a jövőt illetően?
A globális pénzpiaci válságot talán némileg sikerül stabilizálni, mire ez az interjú nyomtatásba kerül, de sajnos az is lehet, hogy nem. Anélkül, hogy az ideáig vezető utat elkezdeném hosszasan elemezni, inkább nézzük, mit hozhat a jövő: az erősen megszigorított hitelfeltételekkel jó ideig együtt kell élni a vállalati befektetéseknél. A kormányok befolyása a piacokra erősödik – lehet, hogy drámai mértékben. A feltörekvő országok gazdasági fejlődése lassulni fog. Bankok fognak bedőlni és talán egy vagy két ország is fizetésképtelenné válik. A pénz ára megnő, ami alapvetően megváltoztatja az üzleti életet. A deflációs veszély is realitássá válhat. A cégfelvásárlások és kivásárlások karaktere, az ehhez kapcsolódó feladatok is változni fognak. Példának okáért most együtt dolgozunk egy vevővel, aki meg szeretne vásárolni egy privát irányítás alatt álló, de a NASDAQ-on is jegyzett 100 millió dollár éves bevétellel rendelkező vállalatot. Normális esetben az értékelést követően jönne az ajánlattétel és így tovább… Az általános részvénypiaci tendenciák eredményeképp ugyanakkor tisztában kell lennünk azzal, hogy a cég papírjai keveset érnek, ezért az igazgatóság még a barátságos közeledéseket is egyből elhárítja. A hagyományos eljárás helyett, tehát most olyan, a cég által kibocsátott másodrendű kötvényeket értékelünk, melyek 2010-ben járnak le. Ezeket most rendkívül olcsón tudjuk megszerezni a névértékhez képest vevőjelöltünk számára. Mindennek eredményként a cégnek két lehetősége van: vagy névértéken 2010-ben visszavásárolja tőlünk a papírokat – ami önmagában is szép profittal kecsegtet – vagy az adósságrendezés keretében szerezzük meg a céget.

Amellett, hogy a hátsó ajtón lehet most cégekhez jutni milyen más változásokat vár ezen a piacon?
Kreatív tranzakciókkal szépen túl lehet élni a mostani helyzetet. Az erős stratégiai befektetők tovább fognak erősödni. A készpénzzel rendelkező tőkealapok vásárolni, tartani és növekedni fognak. A kormányok tulajdonában lévő alapok egyes szektorokban politikai logika mentén erősödnek meg, nagyobb befolyásra tesznek szert. Ugyanezt el lehet mondani a kormányok tulajdonában kerülő bankokról is. Az okos üzletemberek megtanulnak majd alkalmazkodni az új helyzethez.

Ebben a gyorsan mozgó válságban mit javasolna a kis- és középvállalatok tulajdonosainak: egyesülni, eladni vagy várni?
Az üzleti dinamika nem változik egyik napról a másikra. Az fundamentumok ugyanazok maradtak. A cégeknek ma el kell dönteniük, hogy miben jobbak a versenytársaknál és mit tudnának még jobban csinálni. Ehhez szükség van a megfelelő információra. Elsőrendű, hogy ismerjük és figyelembe is vegyük az ügyfelek igényeit! Innováció éjjel-nappal és az új piaci pozíciók gyors elfoglalása – ez lehet a kulcs. Venni, eladni vagy fuzionálni? – ezt a piac dönti el. Ha a tulajdonosi kör és a menedzsment megbukik, a piac fogja eldönteni a végeredményt. Ez persze időbe telhet, de előbb-utóbb megtörténik.

Mi a helyzet a nagyobb vállalatokkal, akik megfelelő tőkével rendelkeznek? Számukra mi az ideális stratégia?
Van egy régi (angol) mondás: a P/E (ár-bevétel) arány semmit sem jelent, ha nincs bevétel (E). Csak azért nem szabad céget vásárolni, mert az olcsó. Csak akkor vásárolsz, ha a vállalkozásod ezáltal gyarapodik. Őszintén megvallva mulattat, amikor azt olvasom, hogy a General Motors azon gondolkodik, hogy egyesüljön vagy vegye meg a Chryslert, illetve a Fordot. Ez olyan, mintha egy másik hajót is odakötnének a Titanic- hoz. Azoknak az időknek vége, amikor a befektetők 20 vagy 30 az egyhez tőkeáttétellel dolgoztak. A készpénz a király és királynak lenni jó!

Ennél sokkal békésebb vizekre evezve – megosztaná velünk az eddigi legnagyobb ügyleteinek néhány részletét?
Eddig 15 országban sikerült lezárnom tranzakciókat. Az IMAP tagok számára egy-egy ügyletnél a hétszámjegyű díjak elérése a cél. Ilyen ügylet volt például, amikor az Advent Internationalt segítettük az olasz kültéri reklámpiac legnagyobb szereplőjének, az AVIP-nak a felvásárlásában. Nagy segítségünkre volt mindebben olasz IMAP partnerünk, ugyanis a cégnek több mint 30 banknál volt hitele, amit egyetlen szerződés keretében kellett refinanszírozni, hogy le tudjuk zárni a tranzakciót. Másik kiváló példa az IMAP-on belüli együttműködésre egy angliai ügylet, melyben ottani IMAP partnerünkkel, a Clearwater Corporate Finance-szel dolgoztunk együtt. Mi tudtuk, hogy az amerikai Con Agra értékesíteni akarja angol leányvállalatát, miközben angol partnerünk arról tájékozatott minket, hogy a kért áron nem lesz kereslet a cégre. Ezért arra ösztönöztük a Clearwatert, hogy egy menedzsment kivásárlás (MBO) keretében hozza össze az ügyletet, ami sikerrel is járt. (Azóta már többször is gazdát cserélt a United Agri Products – a szerk.) Az erős nemzetközi együttműködés az IMAP-on belül elősegíti a piaci elsőséget (S&M).

A mostani hektikus helyzetben van némi ideje a családra, kikapcsolódásra?
Bűbájos feleségem, Sharon mindig azzal vádol, hogy a karrieremet kizárólag a saját érdekemben építem! Kedvenc időtöltésem a munkán kívül az írás, a főzés, a finom borok, az utazás és a túrázás. Most jöttem egyéb-ként haza egy Mont Blanc túráról három barátommal, kettő az IMAP-tól. A feleségemmel és barátainkkal szívesen járjuk a világot. Két gyermekünk van, Kelly és Scott, no meg három unokánk, de többre számítunk… Kelly egy Pittsburgh-i Digital Design vállalkozás tulajdonosa, Scott pedig neuroradiológus Atlantában. Szerencsésnek érezzük magunkat. Csodálatos családunk van és számtalan nagyszerű barátra tettünk szert az IMAP csapatában eltöltött évek alatt.

Dombi Ágoston