A 2019 TAVASZI „MAGYAR VÁLLALATOK 2030” KONFERENCIA ALCÍME AZ VOLT, HOGY „TÚL A SELEJTEZŐN”, MELLYEL ARRA HÍVTUK FEL A FIGYELMET, HOGY A LEGNAGYOBB HAZAI TULAJDONÚ VÁLLALATOK AZ ELMÚLT 25-30 ÉVES TÖRTÉNETÜK SORÁN NEMZETKÖZI MÉRCÉVEL MÉRVE JOBBÁRA A SELEJTEZŐ SIKERES TELJESÍTÉSÉIG JUTOTTAK. AZAZ, AZ IDŐK SORÁN ELHULLOTT VAGY JELENTŐS NÖVEKEDÉSRE KÉPTELEN VERSENYTÁRSAIKKAL ELLENTÉTBEN LÉTEZNEK, NŐNEK, ERŐSEK. A TOVÁBBLÉPÉSHEZ, A KÖZÉPDÖNTŐBŐL A VÉGSŐ DÖNTŐBE JUTÁSHOZ, AZAZ A VILÁGPIACON VALÓ SIKERES MEGMÉRETTETÉSHEZ LEGTÖBBJÜKNEK TOVÁBBI KOMOLY LÉPÉSEKET KELL TENNIÜK. KINEK SAJÁT FEJLESZTÉSŰ TECHNOLÓGIÁRA, KINEK SAJÁT MÁRKÁRA, MÁSOKNAK A KÜLPIACOKON SAJÁT MAGUK ÁLTAL MENEDZSELT KERESKEDELMI HÁLÓZATRA VAN SZÜKSÉGÜK.

A konferencia szervezése során fő megközelítésként hazai példákat elemeztünk hazai szakemberekkel egyeztetve. A hazai tulajdonú cégeket egymással összehasonlítva térképeztük fel, és leginkább a szűkebb szakterületük kelet-európai versenyhelyzetére kérdeztünk rá.

Munka- és magánjellegű utazásaink során az elmúlt időszakban olyan impulzusok értek minket, melyek arra sarkalltak, hogy az elemzést a nemzetközi erőtérben és összehasonlításban is folytassuk. Cikkünk az első ilyen egybevetés tanulságait közli; célja, hogy az írországi és magyar 500 legnagyobb árbevételű céget összehasonlítsa, és lehetőség szerint megértse a mutatkozó különbségeket, következtetéseket vonjon le mind a hazai tulajdonú vállalkozások, mind pedig a gazdaságpolitika számára a lehetséges fejlődési, előrelépési lehetőségekről. Tervünk az, hogy nem állunk meg itt; az elemzést több európai országra is kiterjesztjük, illetve az is feltett szándékunk, hogy 2020 tavaszára, immár hagyományt teremtve újra megszervezzük a „Magyar vállalatok 2030” konferenciát, ezúttal a versenytársnak tekinthető országok belföldi vállalatainak (méret és geográfia szerinti) elemzésén keresztül.

Az adatbázisok

Munkánk során a 2017-es adatokra alapuló top vállalati listákat használtuk, melyek árbevétel alapján rendezik sorrendbe a cégeket. Magyarországra vonatkozóan a HVG-től kaptuk meg a toplistájukat, amely az 500 legnagyobb árbevételű céget közli. Írország esetében pedig az Irish Times által, a HVG-hez hasonlóan évente publikált Top1000 (www.top1000.ie /companies) első 500 cégét elemeztük.

Hogy néznek ki ezek a listák? Nagy különbség, hogy a HVG-listában a cégcsoportok szerepelnek csoportként konszolidált adatokkal, és ha a csoportban szereplő vállalatok kellően nagyok, akkor külön vállalatonként is (azaz megvan egyfajta kettőződése a vállalatoknak és vállalatcsoportoknak). Az írországi lista ilyen szempontból kevésbé duplikál; minden szereplő vagy konszolidáltan, csoport szinten kerül bele, vagy pedig az egyedi vállalatokkal, de a holdingszervezet nélkül.

A magyar listában 168 hazai tulajdonúnak értékelt cég van; az ír listában kicsit több, 193 darab. Ezen belül a magyarban kicsit több, 37 állami/önkormányzati/ köztulajdonban lévő cég van, míg az írben csak 24 darab. A magyar listában a hazai tulajdonúnak klasszifikált cégek között van 16 tőzsdei cég; az írben sem sokkal több, 23 darab (ez persze ténylegesen csak a helyi vonatkozásúnak ítélt cégekre vonatkozik; a legnagyobb ír cég, az Apple tőzsdei, de mint nemzetközi cég, nem tekintettük relevánsnak, hogy magántulajdonú-e vagy tőzsdei).

Nagyon érdekes különbség, hogy míg az ír listában 12 szövetkezet van (többnyire a magyar TÉSZ-ekre hasonlítanak, több száz, akár ezer tulajdonossal; főként az agrár és élelmiszeripari szektorban), addig a magyar listában egyetlen ilyet sem találunk. Érdekes az is, hogy az ír listában van tíz nonprofit szervezet, ami akkora árbevételű, hogy befér a top 500 cég közé (kórházak, egyetemek), és hogy az ír listában van három pénzügyi befektető által tulajdonolt nem tőzsdei cég (private equity), a magyar listában ilyeneket sem találtunk.

A magyar listában az elsőt, a MOL-t magyarnak tekintettük (tőzsdei, állami tulajdonhányaddal); a harmadik, az MVM is magyar, állami; az ír listában a 3. és a 8. helyi az első tízből, de ezek is, mint ahogy a következő kettő, tőzsdeiek. A hazai listában ez első konkrét magánszemélyek által tulajdonolt cégek a 13. és 14. helyen lévő, dohányellátáshoz kapcsolódó privát társaságok.

Az első 500 cég együttes árbevétele Magyarországon 160 milliárd EUR; Írországban 740 milliárd EUR; ez a több mint négyszeres szorzó nagyjából megfelel a két ország egy főre jutó GDP-je közötti különbségnek. De azt ne felejtsük el, hogy Észak-Írországot is figyelembe véve (ahogy a lista is teszi) is kb. kétszeres Magyarország lakossága. A top 500 cég átlagos bevétele Magyarországon 320 millió EUR, Írországban pedig 1,5 milliárd EUR.

Iparági különbségek

Mezőgazdaság

Mezőgazdasággal foglalkozó cégek (növénytermelés, állattenyésztés, mezőgazdasági gép- és terménykereskedelem) mindkét listában nagyjából hasonló számban szerepelnek (a magyar listában 26, az írben 30 darab cég). Nagy különbség van ugyanakkor abban, hogy a cégek milyen tulajdonban vannak; míg a magyar listában szereplők közül tíz van külföldi kézben, az ír listában csak két külföldi és 28 helyi tulajdonú cég van.

Élelmiszeripar

Élelmiszer- és italgyártó cégek pont ugyanannyian szerepelnek a listákban: 49–49 darab. Érdekességként, a hazai tulajdonú cégek száma is közel megegyezik a két listában: 22 cég a magyar, 23 az ír listában van hazai érdekeltségben. Ipari gyártás Gyártó cégek tekintetében hatalmas különbség van a két lista között. A magyar listában a top cégek között 141 gyártó cég szerepel, és ennek csak 8%-a (11 cég) van magyar kézben. Az ír listában csak 35 gyártó cég található, de ezek 26%-a (szintén 11 cég) helyi kézben van. Ez óriási változás Írországban; mert míg a ’90-es években az ország tele volt kiszervezett gyártói bázisokkal (hasonlóan ahhoz a piaci szegmenshez, amiben a magyar gazdaság jelenleg hasít), a legnagyobb cégek között is sok ilyen volt, addig ezek száma mostanra jelentősen lecsökkent, átadva helyüket a magasabb hozzáadott értéket termelőknek. Aláhúzva a „Magyar vállalatok 2030” konferencia üzenetét: bár a hazai cégek derékhada a selejtezőből a középdöntőbe került, csupán az ipari gyártás területén nem fognak tudni előrelépni a döntőbe. Éppen ezért fontos megérteni, hogy a sikeres ír cégek mekkora része jutott be a döntőbe, mekkora részük tud csak hazai pályán sikeres lenni és maradni, és akik csak otthon sikeresek, azoknak lejt-e a hazai pálya, ez hogyan alakult ki, és a „lejtés” hogyan volt fenntartható hosszabb távon. Akik határozottan kiléptek a nemzetközi porondra, ott meg kell vizsgálni, hogy ez mely cégeknél jelenti elsősorban Nagy-Britanniát („közelkülföldet”), és mely cégeknél beszélhetünk európai vagy globális jelenlétről.

Technológia

Ebben az iparágban a gyártáshoz hasonló különbség van a két lista között. A magyar listában nagyon kevés (14 darab) technológiai cég van, az ír listában sokkal több (70 darab). Mindkét listán 4–4 hazai szereplő van, de ez azt mutatja, hogy Írország erős gazdaságát a technológiai hajtja, de az nem hazai tulajdonban van. Nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy ezen technológiai cégek jelenléte, illetve azok megjelenése gyakran az adókedvezményekhez kapcsolódott. Itt fontos előrebocsátani, hogy ezek a technológiai cégek – sokszor meglepő módokon – mennyivel jobban „berántották” az ír vállalati szférát, mint a hazai FDI ipari betelepülések.

További iparágak

Energetikai cégekből Magyarországon sokkal több van a top 500 cég között, mint Írországban (itthon 56, Írországban 39). Magyarországon a top 500-ban van hét önkormányzati szolgáltató társaság, Írországban egy sincs, ugyanakkor az íreknél van két egyetem és négy nonprofit intézmény.

Érdekes, hogy bár bankok és biztosítók nem részei a listának egyik országban sem, az ír listában van 14 pénzügyi szolgáltató, amiből ráadásul négy helyi cég. A hazai listán nincsen pénzügyi szolgáltató. Az is fontos, hogy az ír listában és a magyarban egyaránt kb. 15 professzionális szolgáltató cég található; de míg a magyar listában csak egyetlen hazai található, az is állami kézben, nem piaci versenyhelyzetben, addig az ír listán nyolc helyi magántulajdonú tanácsadó jellegű cég található a top 500 cég között. A kiskereskedelmi cégek darabszáma is hasonló a listákban (40 körüli); míg azonban Magyarországon ezeknek a cégeknek a fele magánkézben van, Írországban sokkal több a nagy nemzetközi hálózathoz tartozó kiskereskedelmi cég.

Írország (és egyébként Magyarország is) híres arról, hogy kedvező adókörnyezetet ajánl a betelepülő vállalkozásoknak. A betelepülők sokszor igazi tevékenységet hoznak ezekbe az országokba – elvétve, de azért előfordul az is, hogy külföldi belépők komoly tevékenység nélkül, inkább csupán adóoptimalizálási okokból jelennek meg egy-egy országban. Ezt a jelenséget a listákban mi a magas árbevételhez tartozó alacsony létszámmal próbáltuk megfogni; érdekes, hogy a két listában ugyanannyi, négy darab cég van tíz fő alatti létszámmal.

Érdekességek az ír listában – tanulságok a magyar cégek számára

Az ír lista elemzése közben feltűnő volt a már korábban is említett elem, hogy nincsen benne Videoton vagy Jász-Plasztik típusú, kiszervezett gyártói bázisként működő helyi magáncég, míg a ’90-es években nagyon sok és jelentős méretben volt. Viszont van 11 magáncég, amely gyártóként működik; úgy látjuk, hogy ezek mára saját technológiával és B-to-B márkanévvel rendelkező cégekké alakultak. A következő tíz évre ez fontos tanulság a hazai, külföldiek számára gyártói bázisként működő cégek számára: középtávon a továbblépés ebbe az irányban kell, hogy történjen.

A hazai cégek vonatkozásában sokszor elhangzik, hogy sok piac nagyon töredezett és ebből következően kompetitív – sok kis szereplő versenyez, hatékonytalanul. Ehhez képest nagy tanulság, hogy Írországban jelentős számban vannak az akár ezrek tulajdonában lévő szövetkezeti cégek, melyek egész iparágakat fognak össze, jelentős földrajzi területen. A mezőgazdaságban az elmúlt évszázadban több (piacos és egyáltalán nem piacos) próbálkozás volt a szövetkezetek felélesztésére; az ír példa alapján úgy tűnik, lehet olyan modellt találni, amiben a felek megtalálják a számításukat.

Nagyon fontos tapasztalat az ír listát látva, hogy Írországban nagyon sikeresek voltak a helyi cégek a multinacionális cégek kiszolgálásában, és utána erre a tudásbázisra ráépülve brit – európai – globális terjeszkedésben. Hiszen más módon nem tudjuk elképzelni, hogy hogyan alakultak ki a következő ír magántulajdonú cégek:

  • három építő cég, amelyik gyógyszergyári tiszta terek építésére (clean room) specializálódott,
  • négy építő cég, amelyek adatszobák (data room) kiépítésére specializálódtak,
  • öt jogi iroda, 700 fő feletti jogásszal (főként írországi működéssel),
  • két globálisra duzzadt humánerőforrás-cég, globális operációval (CPL, Grafton),
  • egy munkaruhagyártó (Portwest)
  • egy IT-fókuszú menedzsment tanácsadó cég (Verzion 1 – Írország mellett teljes Nagy-Britanniát lefedő működéssel és indiai szolgáltató központtal).

A listát látva tanulságos, hogy míg vannak piaci szegmensek, ahol a globalizáció triviális (az Unilever-ek, P&G-k és társaik minden országban a top vállalatok között vannak), van egy csomó terület, ahol akár az ír lista tanulmányozása során is felmerülhet, hogy feleslegesen adtuk át a piacot, azaz mi magyarok átadtuk a piacot, mielőtt a helyi szereplőknek idejük lett volna megerősödni; így az ír listában található:

  • kilenc erős helyi benzinkút és háztartási tüzelőolaj árusító hálózat,
  • hét komoly méretű autókereskedő,
  • de még az autóimportőr cégek között is van helyi (ilyet Magyarországon csak elvétve ismerünk; az autógyárak vagy maguk csinálják az importot, vagy pedig nemzetközi cégeket bíztak meg ezzel a tevékenységgel).

Menedzsmentkivásárlás is megjelent ebben a cégméretben; négy olyan helyi tulajdonú cég van az ír listában, melyek korábbi (tipikusan multinacionális) tulajdonosuktól a helyi menedzsment kezébe kerültek. Végezetül érdekes módon megjelent három esetben a helyi tudásra alapuló, globálisan élen járó cég is:

  • Az ír mézgyártás 60%-a egy óriási, magántulajdonú cég kezében van (Boyne Valley Group).
  • Magyarországon is nagy a Bio-Funghi, de Írországban van egy nála nyolcszor nagyobb árbevételű, globálisan is jelen lévő gombatermelő cég (Monaghan Mushrooms).
  • A világ legnagyobb versenylótenyésztő cége is top 500-as ír, magántulajdonú cég (Coolmore Stud).

Milyenek az ír, hazai tulajdonú cégek a lista elemzése alapján?

A lista megismerése és elemzése során azt tapasztaltuk, hogy a legnagyobb ír tulajdonú cégek nem csak méretükben/árbevételükben, hanem fejlettségükben is a legnagyobb magyar tulajdonú cégek fölé emelkednek. Ennek nyilvánvaló megjelenése, hogy abban a három fő dologban, melyeket a konferenciánkon is kijelöltünk, mint a középdöntőből a döntőbe vezető út, jelentősen előrébb állnak, mint a magyar cégek:

  • Technológia: sok céget láttunk, amelyek saját egyedi tudásbázisra alapított technológiával rendelkeznek, és azt tudják külföldre vinni.
  • Márka: szintén sok céget láttunk, melyek már nem csak a szigetországban, de az Egyesült Királyságban, Európában vagy akár globálisan is ismertek.
  • Saját külföldi elosztási képesség: a hazai cégekhez képest kifejezetten sok olyan céget találtunk Írországban, melyek saját nemzetközi hálózattal és jelenléttel rendelkeztek a saját termék, technológia vagy tudás külföldre történő eladására vagy külföldi operáció működtetésére.

Ehhez kapcsolódott még az a negyedik elem, hogy úgy tűnik, a piaci konszolidáció az inherensen hazai piacokon inkább megtörtént, ami ezeken a piacokon komolyabb cégméretek kialakulásához vezetett – akár a magán-, de még az állami szektorokban is (pl.: oktatás és egészségügy).

Ezek tűnnek tehát azoknak a dolgoknak, amiken a hazai cégeknek is dolgozniuk kell.

Tanulságok a magyar cégek számára

Mi segíthette az ír vállalatokat ebben a fejlődésben? Erre ötleteink és élményeink vannak – teljes válaszunk még nincs.

A szomszédos országbeli, európai és globális terjeszkedést biztos erősen segítette az írek angol anyanyelve. Ezen mi segíteni nem tudunk; ugyanakkor az oktatásban (és a médiában) az angol nyelv hangsúlyossá válása biztosan segítene Magyarországon is. Az USA-ban élő hatalmas, és összetartó ír diaszpóra fontos szerepet játszhatott.

Az adórendszer, ami Írországban a multik betelepedését segítette, Magyarországon is kedvező, ahogy a multik bevonzásával is jól állunk. Ugyanakkor makrogazdasági és gazdaságpolitikai szinten kell megtalálni azokat a módszereket, melyekkel a hazai multik rávehetők a hazai beszállítói környezet aktívabb használatára és fejlesztésére, hogy aztán azok a cégek megerősödve és tudást szerezve léphessenek nemzetközi porondra. Információnk szerint egyébként az Irish Development Board (hasonlóan a szingapúri Economic Development Boardhoz) kifejezetten sokat tett azért, hogy az országba belépő multikat formális és informális eszközökkel is rávegye a hazai cégekkel való hatékony együttműködésre.

Fontos tanulság az is, hogy az iparágak többségében szükség lenne sokkal erősebb, akár tulajdonosi szintű kooperációkra a hazai cégek között.

Ezek persze csak az első gondolataink. Célunk, hogy a konferenciáig további országok toplistáit elemezzük, feltárjuk a sikereket, és lehetőség szerint recepteket adhassunk a magyar cégeknek a továbblépéshez.