Júliusi balaton-felvidéki nyaralásunkon beszereztünk két keverék kölyökkutyát: Foltit és Zsömit. Ebeink egy alomból való, rövidszőrű, közepes testalkatú kanok. Igazi falusi házőrzők. Ugatásban Folti a jobb, de az első hetek „kakaskodásai” során Zsömi lett az egyes számú kertőr, a domináns eb. Ez főleg etetéskor jelentkezik, amikor Zsömi választ és „vált” tányért, amihez folti engedelmesen alkalmazkodik.


Ez az alárendeltség hónapokig zavartalanul működött, de az utolsó hetekben érdekes átrendeződésre lettem figyelmes. Folti eledelvesztési félelmében megtanult gyorsabban enni, míg Zsömi – túlereje tudatában (de lassúságáról mit sem sejtve) – ráérősen falatozik. A „másik-tányér-biztos-szaftosabb” alapon pedig továbbra is 1-2 alkalommal tányért vált, minek köszönhetően gyorsevő ikertestvére egyre erősödik. A „Zsömi-uralom” napjai meg vannak számlálva.

Az üzleti életben is számos példa van a másodikak előnyére. A PC kapaszkodhat a Mac-kel, a Microsoft a Google-el szemben. A Toyotának csak idő kérdése volt, hogy megelőzze e GM-et, és a Samsung is beérte a Sony-t. A piacvezető mindig az ambiciózus követők könnyű céltáblája, aki ellen „szent háborút” hirdethet a kisebb versenytárs. Emberi dolog szurkolni a kevésbé esélyesnek. A kollégákat inspirálja, hogy egy nemes versenycélért dolgozhatnak. Ráadásul, az első helyért nem kell mást csinálni, csak le kell másolni az első helyezett sikerének elemeit és ki kell találni, hogy hogyan csinálhatunk mindent egy kicsit jobban.

Az igazi bajnokok, amikor eltűnnek az erősebb vetélytársak, kreálnak egy virtuális versenytársat maguknak. Az úszóknak, atlétáknak ez lehet a világcsúcs, a teniszben a Grand Slam, a Forma 1-ben a legtöbb futamgyőzelem elérése.

Sam Walton célja például az volt, hogy a Wal Mart minden amerikai kisvárosba, ahova a versenytársainak nem érte meg eljutniuk, eljutassa a középosztálybeli élethez szükséges élelmiszereket, fogyasztási cikkeket.

A későbbi piacvezetők úgy váltak dominánssá, hogy „behozhatatlan” hátrányuk rendkívüli kreativitásra kényszerítette őket. Walton hendikepje a kor diszkont-áruházaival szemben késői indulása volt. A nagyváro-sokat már meghódították versenytársai, ott új belépő-ként esélytelen volt. Sam feladványa magával szemben egy, a kisebb városokban is működő üzleti modell létre-hozása volt. Walton arra koncentrált, hogy versenytár-sainál jóval kisebb fedezetekkel tudjon működni és a különbséget árcsökkentésre és ezen keresztül piacszer-zésre fordítsa. A stratégia rövidtávon alacsonyabb nyereséget, de egy korlátlanul bővíthető üzleti modellt eredményezett. A 80-as években a Walton család három tagja is szerepelt a tíz leggazdagabb listáján.

A gyengék vagy feladják, vagy rákényszerülnek, hogy kompenzálják hendikepjüket, amint azt a fenti kutyareláció is mutatja. Eközben a piacvezetők hátrányban vannak, mert hiányzik a kényszermobilizáló erejük. EZÉRT nehezebb megtartani, mint megszerezni az elsőséget. A cégvilágban sokszor a legjobb másodiknak lenni: ebben a pozícióban már jók a fedezetek, de még nem lehet hátradőlni. A munkatár-sakat itt már fűti a szent háború ideológiája, aminek jegyében elfogadják a „hadikommunizmus” állapotát.

Préda István, MB Partners.